Nincs egyszerű helyzetben se a fogyasztó, se a palackozó, ha ettől a lepárlótól kell keresni valami kimagasló hordót. Nem azért mert alapvetően ne lehetne, hanem azért mert ennek a főzdének az a sajátossága, hogy bár mindene meglenne ahhoz, hogy sztárként kezelhessük, de valahogy a párlatkarakter nem tud a csúcsra jutni. Jó ideje nem tud. Miközben mint termék, a kommercionális piacokon hatalmas eredményeket ér el, a függetlenek még mindig nem találnak fogást ezen a malton. De vannak bíztató jelek! Például amikor a Chorlton Whisky a maga toleráns, szimpatikus megközelítésével azt mondta ennek a refill hordónak, ami tele volt 21 évnyi mérges kis cuccal ettől a meg nem nevezett lepárlótól, hogy gyere, beemelnélek a csodaszép sorozatomba, mert bízok benned. Akkor a Highland whisky azt mondta, najómegyek.
Így lett ez a füstös, almás és gyógynövényes jegyeket idéző, a grillezéshez használt fűszerekkel teledobált tábortüzet idéző, kicsit kormos, hamus felhangokkal teli, könnyen iható, krémes, gyümölcsös single malt az egyik legjobb példája annak, hogyan is tudna viselkedni ez a vadóc párlat, ha emberi hangon szólnak hozzá. Orwell felzaklató örökségét letéve, a középkor mára mesebeli világába emelve, sokkal jobban megtalálta a helyét ez a whisky.
