Amikor az 1990-es évek végén a Bowmore párlat kezdte kiheverni a levendula és viola korszakát, amikor már nem francia bordélyok szappanainak illata jutott az embernek eszébe róla, akkor a megkönnyebbülés mellett a lelkes whisky fogyasztó számára ott maradt még a remény. A remény, hogy mostantól helyre áll a világ rendje, mert valami volt vele, valami baj, és erről a Bowmore ha tudna, még akár mesélhetne is. A remények, ha el nem is haltak, de megmaradtak a független palackozókba vetett hitként. Mert ők valóban akarták gondozni a Bowmore spirituális – ezúttal valóban spirituális – örökségét. Azt, hogy ne úgy tekintsünk a Bowmore maltokra, mint ami olyan pletykák célpontja, amit csak a bulvár képes kezelni, vagy, hogy ne tegyük ki mindenféle véleménynek, ahol az értés hiánya gyors szajkózásra sarkall egyeseket. Azt, hogy ha már a Bowmore sorsa azok kezében van, akik sorsokat szabnak maltoknak távoli kontinensek irodáiban, legalább a menthető menthető legyen.
És az AWWC a maga szokatlan látogatói közé engedve ezt az új millenium előtt született Bowmore maltot, nagyon is azok közé tartozik, akiknek fontos, hogy ha nem is mindig, de ezt, ezt a Bowmore maltot, ebből a 803728-as hordóból, úgy mutassa meg, ahogy kell. Saját koncepciója háttérbe szorítva, mindenféle csinos finiselt kosztüm nélkül, csak így. Refill barrel. Natural strength. Füstharmónia.
