Talán az egyik legkevésbé ismert lepárló, még az igáslovak közt is a szürke gebe. Már amennyiben illik egy közel 150 éves entitásra a gebe jelzőt használni. Másfél évszázada, hogy a Glen Spey, ami talán a legautentikusabb névvel rendelkezik a Speyside völgyeiben, termeli a maláta whiskyt a blendekhez. Leginkább a JB-hez. Ezalatt sem tudott, vagy akarták, hogy tudjon valami igazán jelentőset villantani. Miért is tenné? Nem a villogás a dolga. Bár a rabszolgaság már rég fel lett számolva még a brit birodalom maradékában is, nehéz nem úgy tekinteni a Glen Spey maltokra, mint egy olyan kiszolgálóra, aki lehet, hogy a szabadsággal sem tudna már mit kezdeni. Ha törődünk vele, meg kell értenünk, a biztonságot ez adja neki. Ha nem akarod mozdítani.
De itt vannak ezek a furfangos független palackozók, akik néha be akarják bizonyítani, főleg magának a Glen Spey maltnak, hogy képes lehet többre is. Akik okosan közelítik meg, felöltöztetik, semmint meztelenül csak úgy kilökjék a whisky fanok néha kemény véleménye elé. Mint az AWWC, aki most egy portugál ruhába bújtatta a maga 15 éves Glen Spey maltját. Rubintvörösbe, had lángoljon. Eper, portói klasszikusok, majd az almás, malátás jegyek érkezése után talán még úgy érezzük, kicsit szabhattak volna passzentosabb ruhát ennek a Spey-völgyi szolgálólánynak. Tulajdonképpen pontosan úgy viselkedik ez a ruby port érlelt Glen Spey, ami létének igazi eleme. Ott van, elvégzi a dolgát, a ruha többet ér mint saját magába vetett hite, ez pedig arra mindenképp elég, hogy a kifutón a ruhára emlékezzenek. Végülis mi más a cél egy kifutón? Port cask érlelt házifeladat. Csapó. Villany le.
