Ez a kis Balblair szó szerint megérdemli a cuki jelzőt. Nemcsak a formája miatt, hanem a komoly hatást ígérő három év Sauternes hordós finiselés okán is. De ne hagyjuk, hogy a sztereotípiák beleringassanak minket az “édes-mézes” gyors ítéletbe. Mert igaz, hogy illatban klasszikus nyitás, ami megfelel mind a lepárló karakterének, mind a hordó tipikus aromáinak, de a méz, a vattacukor, a keksz mellett ígér valami mást is a malt. Lágyabb citrusok vonják körbe az északi identitást. Kréta, mineralitás, füves aromák, és egy kis mókás egyszerűség.
Ízben a desszertboros érlelésekre jellemző jegyek dominálnak. Az erdei gombák gyömbérrel táncolnak, a földes jegyeken almás, körtés ízek pihennek, a háttérben pedig kevés mogyorós, pörkölt magvas megjegyzések repkednek. A lecsengésben aztán a fa, a csonthéjasok, a lé alma foglalja el az élményt.
Igen, talán a legjobb szó a mókás. Mint Porthos figurája a Három testőr felejthetetlen kalandjaibol.
